Szalmatetőfedés – Szalmatetők
A népi építészet másik, széles körben elterjedt tetőfedő anyaga a szalma,azon belül is a rozsszalma. Szerencsére napjainkra fennmaradtak még olyan ősi génmanipulálatlan rozs fajták,amik megnőnek 2 méter magasra,és nagyon erős,kemény szárral rendelkeznek. Ezek a növények a gabonatermesztés következtében a régi időkben mindenütt rendelkezésre álltak. A szalmával való fedésnek Magyarországon több változatát kell elkülöníteni, melyek az alkalmazott anyag és technika tekintetében is különböztek egymástól. A gabona szalmáját ugyanis felhasználhatták összetörve (kinyomtatva, illetve géppel csépelve) vagy töretlenül kézi csépelés útján. Az összetört szalmával való tetőfedés legegyszerűbb módja az az országszerte gyakran használt eljárás volt, amikor az épület tetőszerkezetére úgy fogatták az összesodort szalmát,hogy az elérte a nyolcvan centi,1 méter közötti vastagságot. Ezt manapság már csak falumúzeumokban,skanzenekben készítjük,ahol törekedni kell az ősi hagyományokat megörökíteni a ma élő emberek számára. A kézzel csépelt zsúpszalmával manapság is készítünk zsúptetőket,mivel a nádhoz hasonlóan tartós héjazatot lehet készíteni belőle. Ennek a módszernek régebben megyénkénti változatai voltak. A legelterjedtebb változata,amikor a szalmát kettőzött kévébe (gicába) kötözve kell a léchez fonni.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
