Szalmatetők

A népi építészet másik, széles körben elterjedt tetőfedő anyaga a szalma,azon belül is a rozsszalma. Szerencsére napjainkra fennmaradtak még olyan ősi génmanipulálatlan rozs fajták,amik megnőnek 2 méter magasra,és nagyon erős,kemény szárral rendelkeznek. Ezek a növények a gabonatermesztés következtében a régi időkben mindenütt rendelkezésre álltak.

A szalmával való fedésnek Magyarországon több változatát kell elkülöníteni, melyek az alkalmazott anyag és technika tekintetében is különböztek egymástól. A gabona szalmáját ugyanis felhasználhatták összetörve (kinyomtatva, illetve géppel csépelve) vagy töretlenül kézi csépelés útján. Az összetört szalmával való tetőfedés legegyszerűbb módja az az országszerte gyakran használt eljárás volt, amikor az épület tetőszerkezetére úgy fogatták az összesodort szalmát,hogy az elérte a nyolcvan centi,1 méter közötti vastagságot.

Ezt manapság már csak falumúzeumokban,skanzenekben készítjük,ahol törekedni kell az ősi hagyományokat megörökíteni a ma élő emberek számára. A kézzel csépelt zsúpszalmával manapság is készítünk zsúptetőket,mivel a nádhoz hasonlóan tartós héjazatot lehet készíteni belőle. Ennek a módszernek régebben megyénkénti változatai voltak. A legelterjedtebb változata,amikor a szalmát kettőzött kévébe (gicába) kötözve kell a léchez fonni.

Milyen szalmatető típusok vannak?

Régebben a házakra több különböző szalmatetőt készítettek, ma már általában a skanzeneken vagy csak a falumúzeumokban látunk szalmatetőket.

A múltban a lakó- és a gazdasági épületeknek gabona szalmából készült a héjazatuk. A szalmatetőket aszerint csoportosíthatjuk, hogy milyen volt az anyag minősége és a készítés technikája.

Elsőként nézzük a bogárhátú szalmatetőt, melyet a kisebb, tetőszerkezet nélküli gazdasági épületeknél használtak. Ezt úgy építették, hogy az épület födémére szalmacsomókat dobáltak több méter vastagon, végül az egészet bogárhátúra formálták, hogy a csapadék könnyen lecsorogjon róla. Ezután az egészet beszúrt karóval, a két végén nehezékkel ellátott kővel rögzítették.

Egy másik típus a vázra teregetett, taposott szalmatető, ez főleg lakóházak esetében volt elterjedt. Ezt a szalmatető típust úgy készítették, hogy a sűrűn lécezett tetővázra nyárssal vagy hosszúnyelű villával felhordott búzaszalma csomókat az utolsó sornál kezdve, majd csigavonalban felfelé haladva az egész tetőn tömöttre taposták. A gerincen betaposott szalmát a szarufákhoz erősített nyársakkal, valamint gúzzsal összekötött és a gerincre ültetett rudakkal rögzítették.

A szalmatetőfedést esős, nyirkos időben végezték, hogy a szalmaszálak megpuhulva szorosan tapadjanak egymáshoz.

Tájékozódjon weboldalunkon, valamint szolgáltatásainkkal kapcsolatos bővebb információkért keressen minket bátran elérhetőségeinken!